Vannak gyermekeim, akiket már csak a szívemben hordozok

Mennyire gyakori dolog a nők körében ilyet átélni?

A számok ellenére mennyire van tabusítva a véleményed szerint ez a téma?

A számokat nem ismerem, de a bölcsődében eltöltött  10 évem alatt évente 1x biztosan találkoztam a témával, hol ilyen hol olyan okok miatt.
Több olyan család is járt ez idő alatt a csoportomba, ahol történt egy vagy több gyermek veszteség. Azt gondolom, hogy a prenatális veszteség okozta gyász igen gyakori és ennek ellenére tabusítva van. Ez a tabusítás azonban nem kifejezetten csak erre a gyászra vonatkozik. A halált mint olyat, főleg, ha az gyermekkel kapcsolatba hozható nagyon rosszul kezeli a modern társadalom. Korábbi kultúrákban és más kultúrkörökben a halál az élet természetes része volt, még akkor is, ha az olyan korai veszteség volt, mint a prenatális veszteség.

A legtöbb esetben és családban a halál fordítva is rosszul van kezelve, azaz a gyermekek elől titkolják a halálesetet vagy becézgetik "az angyalokhoz kötözött" és ehhez hasonló kifejezésekkel, temetésekre pedig nem viszik őket. Ez az alapozás a későbbiekben a gyászt nehezen vagy rosszul kezelő felnőttkori viselkedéshez vezethet. A tabusítás másik oldala, hogy az ilyen veszteséget átélt emberek a környezetükből gyakran találkoznak a bagatellizálással (ugyan majd megfogan egy másik, fiatal vagy még és egészséges, van még időd, majd próbálkoztok még, hiszen még csak alig élt) mint intellektualizálás egyik típusával.

Az intellektualizálás mindennapos jelenség és főleg azok élnek vele, akik nem tudnak vagy akarnak együttérezni a bármilyen veszteséget átélt ember érzéseivel. Képi világra vetítve az érzések helye a szívben, míg a gondolatok azaz az intellektus a fejhez kötött témák. Az együttérezni képtelen személyek a szív teréből a fej azaz az intellektus irányába igyekeznek elmozdítani a gyászolót, azért hogy az így, és ne az érzéseit kifejezve igyekezzen megküzdeni a gyászával.

Sajnos ez teljesen hatástalan és romboló is. Tekintve, hogy a gyász egy komplex érzéscsomag, csak a szív azaz az érzések felől megközelítve kezelhető, intellektualizálással soha.  A tabusítás talán pont azért érezhető, mert a legtöbb ilyen gyászt átélt ember bagatellizálást kap a történetéért cserébe, aminek hatására azonnal bezár és ezért ők maguk tabusítják a saját veszteségüket teljes joggal, önvédelemből, hiszen ezek a fent említett mondatok nem segítenek hanem csak újabb sebeket okoznak. 

Egy veszteség után nagyjából mi játszódik le egy nőben? Milyen érzések lesznek rajta urrá? Mennyi idő egy veszteség után felépülni? 

A gyász egyedi minden esetben, hiszen minden ember egyedi és a kapcsolódásai szintén egyéni szinten megéltek. Általánossaágban a várt várandósságok esetében (hiszen van nem várt vagy akart magzati veszteség is ahol a gyász még nehezebben kezelhető sajnos) a nőkben egyszerre omlik össze az összes álom és vágy, amit a gyermek köré szőtt. Már önmagában ez is óriási fájdalom.

Ezen felül a nő csalódik a saját testében, magában keresi a veszteség okát, bűntudatot, szégyent és értéktelenség is megélhet. Így tulajdonképpen nem csak a gyermekkel veszíti el a kapcsolatot, hanem önmagával is. Sokszor a párral (legyen az férfi vagy nő) való kapcsolat is megtörhet vagy átalakulhat, ami szintén veszteségélmény. Innen nézve látszik mennyire bántalmazó az az intellektualizáló mondat, hogy: "fiatal vagy még és egészséges, majd próbálkozok még." Ugyanakkor a veszteséget átélt nőknek sokszor támad bűntudata amiatt is, hogy haragudni és irigykedni kezd azokra az ismerőseire vagy vadidegenekre is akiknek "összejött a baba".                         

Az idő, mint kérdés mindig felvetődik a gyászban. Ez nagyon egyéni és az önismeret, a környezet támogatása és a gyászfeldolgozó technikák használatától is függ. ÖNMAGÁBAN AZ IDŐ NEM SEGÍTi a felépülést. Azaz az intellektualizáló mondat hogy "idővel elmúlik" vagy "majd később már nem gondolsz rá" itt is megbuknak. Az érzésekre nincs hatással az idő. Ha felidézek egy boldog pillanatot gyerekkoromból, akkor most is elmosolyodok. Azaz az öröm akár 30 év távlatában sem fakul. Miért változna ez a gyász esetében? Ha egy magot nem ültetnek el és locsolnak hiába várnak, idővel akkor sem lesz belőle növény. Ha egy gyászt nem kezelnek, akkor nem változik. Maximum rossz irányba, ahogy a mag is megpenészedhet vagy megavasodik idővel.

A gyász ugyanis képes halmozódni és teljesen bezárni valakit.

Mit tehet egy nő egy ilyen veszteség után, ami segítheti őt ennek a feldolgozásában?

Mindenképpen keresse azt a társaságot, ahol tudják értően és csendben hallgatni őt és nem "okoskodni" arról, mit kellene éreznie vagy tennie. Igyekezzen csak ilyen környezetben érinteni a saját fájdalmát.

Ne próbálja elterelni a figyelmét a gyászáról, fájdalmáról, haragjáról, hanem igyekezzen annak biztonságos teret és időt biztosítani szaksegítséggel, és miközben ezt az "önmunkát" végzi kapcsolódjon azokkal akikkel biztonságban érzi magát és vezesse vissza magát az életbe úgy hogy az ő kezüket fogja közben.

Léteznek maguktól feldolgozott gyászok ,de azt vallom hogy ezek azért sikerülnek szaksegítség nélkül, mert a környezet a megfelelő támogatást adja a veszteséget átélt személynek. Csak pszi szakember felkeresése ebben az esetben nem biztos, hogy szaksegítség. A gyászfeldolgozást gyászfeldolgozó technikával kell kezelni. Sok pszi szakember végez el ilyen tanfolyamot. A gyászfeldolgozás módszer nem kötött előképzettséghez és erős központi támogatás áll a specialisták mögött, állandó szupervíziós lehetőséggel.

Más élményeken megy keresztül az, aki egy korai várandósságot veszít el, mint aki egy későbbi magzatot? Van joga a 10 hetes várandósságot elvesztő nőnek is gyászolnia?

A gyász, mint mondtam egyedi, ahogyan minden ember és minden kapcsolat. Minden anyának és apának más és más a kapcsolata a magzattal. Ilyenformán mindenki mást él meg. Az általam használt és tanult gyászfeldolgozás módszer nem tesz különbséget a gyászok között.

Mindenkinek joga van minden veszteséget gyászolni. Általánosságban elmondható, hogy minél mélyebb érzelmek jelentek meg egy kapcsolatban - akár pozitív akár negatív irányban - a gyászban megélt fájdalom és más érzések annál mélyebbek. A magzat és az anya kapcsolatánál intimebbet nem nagyon lehet elképzelni, vajon kérdés-e innen nézve hogy van-e joga  gyászolni a nőnek és a családnak egy 10 hetes magzat elvesztését. A leendő nagyszülők sokszor csalódottabbak tűnnek, mint a szülők egy baba elvesztésekor, azért is, mert a gyász arról is szól, hogy egy kapcsolatban rengeteg vágy van jelen, ami beteljesületlen maradt a veszteség után.

Így az édesapa és a közeli hozzátartozók ugyanúgy átélhetnek gyászt, mint a nő aki fizikailag is viseli ezt a terhet. A családnak itt tulajdonképpen nem az a szerepe, hogy támogassa a veszteséget átélt nőt, hanem hogy közösen, biztonságban átvezessék egymást a veszteségen, amit mindannyian megéltek a saját, a babához való kapcsolódásuk szintjén. Ezzel hangsúlyozni szeretném, hogy bár a nő vesztesége a kapcsolat mély intimitása miatt a legsúlyosabb, mégsem sajátíthatja ki az egyedüli gyászoló szerepét a családban, elvárva, hogy mindenki csak őt értse meg és vele érezzen együtt. Neki is meg kell próbálnia együttéreznie a párja és a családja érzelmeivel. Ez is segíteni fogja őt a veszteség feldolgozása során.

Kotan Niki elérhetőségei, ha segítségre lenne szükséged:Kotán Nikoletta
+36702778243
kotanniki@gmail.com
Instagram: https://www.instagram.com/gyaszfeldolgozas/